X terminálok összekapcsolása Linuxszal mini-HOGYAN

Salvador J. Peralta

speralta@willamette dot edu

Verziótörténet
Verzió: 1.22003.05.20Átdolgozta: sjp
Hozzáadva további információ az XFS és XDM beállításáról.
Verzió: 1.02002.12.21Átdolgozta: sjp
Első hivatalos kiadás. Régi bejegyzések törölve.

Tartalomjegyzék
1. Szerzői jog
2. Bevezetés
2.1. Mi az XFree86
2.2. Mi az X terminál?
2.3. Szerkezeti áttekintés
3. Gazdagép környezet
3.1. Hardver
3.2. Szoftver
4. Alapvető gazdagép beállítások
4.1. Az NFS beállítása
4.2. Az XDM beállítása
4.3. Az Xaccess beállítása
4.4. A gazdagép hozzáféréseinek beállítása
4.5. Az X Font Server beállítása
4.6. Az X munkafolyamat beállítása
5. Haladó gazdagép-beállítás
5.1. Felhasználói- és csoport-korlátozások beállítása
5.2. További korlátozások
6. Kliens beállítások
6.1. A rendszerbetöltési folyamat
7. További források
7.1. Linux HOGYANok
7.2. Kézikönyv oldalak
7.3. Linux kézikönyvek
7.4. Könyvek
8. Hibajegyzék
8.1. Rendszer verziók
8.2. A felelősség teljes elhárítása
8.3. Visszajelzés
8.4. Készítők
8.5. Magyar fordítás

1. Szerzői jog

Copyright (c) 2002-2003 Salvador Peralta

Eme dokumentum vagy később közzétett változatainak másolása, terjesztése és/vagy módosítása engedélyezett a Free Software Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány) által közzétett GNU Free Documentation License szerint; állandó fejezetek, előoldali és hátoldali szövegek nélkül.


2. Bevezetés

Ez a rész egy rövid bevezető az X Window System, az X terminálok kliens-szerver modelljének és azok Linux-alapú kiszolgáló rendszerének témaköréhez.


3. Gazdagép környezet

X környezetben a gazdagép egy olyan rendszer, amely erőforrásokat biztosít egy X szervernek. Lemezegység nélküli munkaállomásos környezetben a gazdagép által biztosított szolgáltatások általában az xauth és az xhost felhasználásával történő munkafolyamat-hitelesítést, az xdm-mel történő munkafolyamat-kezelést, ablakokat használó kliens alkalmazásokat (például Mozilla, OpenOffice.org) és olyan fájl átviteli szolgáltatásokat jelentenek, mint az nfs és a tftp, melyek az X terminálok számára karakterkészleteket és rendszerlenyomatot biztosítanak.


4. Alapvető gazdagép beállítások

Ha a szükséges programokat már telepítettük, be kell állítanunk a következőket: az NFS-t a karakterkészletek és a rendszerlenyomat eléréséhez a kliens munkaállomások számára, az XFree86-ot távoli megjelenítés támogatásához (remote display access), és az X munkafolyamatot, hogy a klienseinknek megadja a kiválasztott ablakkezelőt.


4.4. A gazdagép hozzáféréseinek beállítása

Ha a terminálokat nem DNS szerverrel futtatjuk és/vagy az IP címeket nem DHCP-vel osztjuk ki, minden X terminál esetén hozzá kell adnunk egy bejegyzést az /etc/hosts állományhoz a linuxos gazdagépen.

158.100.5.121	# Egy rendszert adunk meg soronként
158.100.5.122 	# az lprhost-nak és az loghost-nak szóló opcionális paraméterekkel
158.100.5.123
158.100.5.124
158.100.5.125

5. Haladó gazdagép-beállítás

Ez a rész néhány olyan opcionális beállítási lehetőség leírását célozza meg, melyekkel javíthatjuk egy linuxos gazdagép teljesítményét.


5.1. Felhasználói- és csoport-korlátozások beállítása

A kis teljesítményű klienseken alapuló modell egyik veszélye, hogy egy elszabaduló folyamat felemésztheti a gazdagép összes rendszermemóriáját és/vagy processzoridejét. Ha ez bekövetkezik, a rendszer teljesítménye olyannyira lecsökkenhet, hogy ebből fakadóan a rendszer válaszidejének drasztikus növekedését, fagyást és egyéb nem kívánt következményeket tapasztalhatunk..

Szerencsére a Linux több eszközzel is rendelkezik az ilyen típusú problémák kezelésére. Az első ezek közül amit megnézünk, a limits.conf állomány az /etc/security könyvtárban. A limits.conf állomány segítségével felhasználó és csoport szintű korlátozásokat adhatunk meg bizonyos típusú rendszer erőforrásokra, mint amilyen a memória. Ebben az állományban a korlátozások beállítása történhet adott felhasználóra vagy csoportra. Bár ebben az állományban sokféle korlátozást be lehet állítani, itt csak néhányat nézünk meg.

A limits.conf állomány formáját tekintve különálló sorokból áll, a sorok pedig a következő típusú értékeket tartalmazzák: (tartomány) (típus) (egység) (érték), ahol a tartomány lehet felhasználó vagy csoport, a típus hard (erős) vagy soft (gyenge) megszorításra, az egység a korlátozni kívánt erőforrásra utal, az érték pedig a beállítandó megszorításhoz tartozó értékre. Például beállítva a következő értéket:

guest           hard     priority        19

egy erős (hard) megszorítást helyezünk el az ütemezési sorrendiségen (priority), mely segítségével a guest nevű felhasználó feladatait ütemezi a rendszer. Ebben az esetben a guest felhasználó feladatai a legkisebb prioritással rendelkeznek.

Másik példaként a guest nevű felhasználó maximális processzor idő felhasználását 10 perc időtartamra korlátozhatjuk a következő érték beállításával:

guest           hard     cpu             10

Utolsó példaként a guest nevű csoport sikertelen bejelentkezési kísérleteinek számát háromra csökkentjük, ha beállítjuk a következő értéket:

@guest	hard 	maxlogins	3

6. Kliens beállítások

Ez a rész az általánosság szintjén foglalkozik azzal, hogy milyen beállítások szükségesek egy átlagos X terminál, és egy gazdagép összekapcsolásához.


6.1. A rendszerbetöltési folyamat

Ha az X terminál egy hálózati gazdagépről végzi a rendszerbetöltést, a saját IP- valamint a gazdagép címének meghatározásához a bootp vagy a rarp protokollt használhatja, esetleg tárolhatja is ezeket az értékeket saját NVRAM memóriájában. A bootp protokoll használatának előnye, hogy a gazdagép adatait és az IP-címeket központosítva, egy helyen tárolhatjuk. Az értékek kliensen történő, helyi tárolásának előnye, hogy kifinomultabb TCP/IP és gazdagép-adat kezelést tesz lehetővé.

Ha az X terminál gazdagép és IP-cím információit megfelelően beállítottuk, az X terminál rendszerbetöltési folyamatának második lépése, az operációs rendszer és alapértelmezett karakterkészlet betöltése. Ehhez a kliensnek tudnia kell a rendszerlenyomat, a rendszerbeállítások és a karakterkészlet teljes útvonalnevét. Ezen fájlok letöltéséhez szükséges még a rendszerbetöltési eljárás megadása. A legtöbb rendszer esetén ez a tftp vagy az nfs. Végül az X terminálnak tudnia kell, hogy melyik gép felelős az XDMCP kommunikációért (azaz melyik gép szolgáltatja a kliens alkalmazásokat). Az összes ilyen információt az X terminál NVRAM memóriájában tároljuk.

A rendszerbetöltés folyamatának harmadik lépésére akkor kerül sor, amikor az X terminál kapcsolódik a kliens géphez. A legtöbb X terminál képes arra, hogy direkt vagy indirekt kéréssel megszólítsa a hálózat egyik xdmcp munkafolyamat-kezelőjét. Indirekt kérés esetén minden elérhető xdmcp munkafolyamat-kezelő válaszol, és megjeleníti a választható gazdagépek listáját. Direkt kérés esetén a gazdagép xdm programja elindítja az Xsetup szkriptet, amely beállítja a megjelenítő eszközt a bejelentkező képernyőhöz, és elindítja az xlogin eszközt, amely csak érvényes felhasználói azonosító és jelszó megadás után engedélyezi a belépést, valamint az xdcmp munkafolyamat indítását.


7. További források


8. Hibajegyzék


8.5. Magyar fordítás

A magyar fordítást Mócza Zsolt készítette (2004.01.20). A lektorálást Daczi László végezte el (2004.01.27). Eme dokumentum legfrissebb változata megtalálható a Magyar Linux Dokumentációs Projekt honlapján.